Leírás
Kisznyér Ibolya: Lebegés
Kisznyér Ibolya elégikus hangú verseskötetében egy különös világ tárul fel: az álom, a régmúlt és a valóság, a jelen, az érzékelhető és a homályosan észlelt, a megélt és elképzelt, az embereket elválasztó vagy összekötő világok közti lélekutazó gondolatai, érzései mutatkoznak meg, ki néha az élet és a halál mezsgyéjén is szétnéz. Filozofikusan elmereng az élet dolgain, meditációja pedig bölcs felismeréseket eredményez.
Lázadozhatna, elégedetlenkedhetne, s negatív véleményét erőteljesebb hangon is kifejthetné, de nem teszi, nagyon távol áll tőle mindez, hisz finom és érzékeny lélek, s amúgy is: csendes és józan hangjának jóval nagyobb súlya van. Megállapít, csóválja a fejét, felméri a kisember helyzetét, lehetőségeit, tetterejét a nagyvilágban, és sztoikusan tudomásul veszi, keresi azt a harmóniát, amit ő maga képes megteremteni, azt a szeretetet, amit családja, környezete visszatükröz számára.
Álmok és valóságok sorakoznak könyvében, a természet beférkőzik a költő – így az olvasó – tudatába, s elkíséri “gondolatlebegései” során, míg a remény szivárványa sejlik a szürkeségen, s a pirkadat pírja idéz csodát.
Mindenben megmutatkozik életbölcsessége, rezignált, elfogadó szeretete. Virágillat lengi be és szépíti meg így a jelent, egymásba mosódnak az idősíkok, nyugalom szállja meg a lelket, bár a sötét fellegekben olykor rossz ómen bújkál, s allegorikus minden, üzen a táj.
Világok közt jár, így vet számot, míg a felhők fölött szárnyal, s míg a semmiben lebeg a lét; a test, a lélek pedig fájdalommal jelzi, fájón érzékeli az idő múlását. Mivel lépcső az út, fokonként lehetséges csak a megismerés… De megvalósítható a lélek szabadsága.
Kisznyér Ibolya figyelmeztet minket: az aktuális történések, a politika hatása alól nem bújhatunk ki. Ha nem vigyázunk, elvész a Rend, mélyre kerülhetnek az értékek. Elgondolkodtat minket: Mi az emberség? Mitől ember az ember?
Az idő és az ember vissza-visszatérő motívum, s a kapcsolatukat vizsgálják a verssorok. A mindenségben életünk csupán egy pillanat, az idő szökken, játszik velünk… A test, a betegség, a pandémia, a körülmények korlátozásai módosítják létünk.
Az idő olykor csalogató szirén képében bukkan fel, kincs a költő szemében, mikor boldogsággal telik meg, de nehéz kővel azonosítja, amennyiben szenvedéssel telítődik. Tanácsa: jobb, ha elfelejtjük kicsinységünk és véges időnk, gondoljunk inkább arra, milyen szép dolgokat tettünk!
Homályos tükör a múlt, a jelenben sem látunk mindig tisztán. Olykor azonban kitisztul a kép, a költő tiszta vizet önt a pohárba. Érezhető a számvető jelleg, s az őszinte múltidézés során meg-megbillen a mérleg.
A fény útja az ünnepeket járja be, látjuk meggyulladni az emlékezés, a remény gyertyáját is, s a költő beterel néhány sorával minket a templomok csendjébe, áhítatába, megteremti a vágyott csodát, piciny létünket szembeállítja a nagyvilággal, s csak a család ereje, a magunkba vetett hit adhat erőt kiszolgáltatottságunkban, de átmelegíthetik szívünket az advent idején, az aranyvasárnapon túl is a szeretet, az emlékezés mécseslángjai.
Bár a versek öt részre tagolva sorakoznak az olvasó elé, valójában több olyan motívum is felbukkan a költeményekben, melyek összekötik őket, s csak azért vannak ott, ahol, mert valamelyik téma, kép, hangulat, szándék erőteljesebben van jelen bennük, mint a többi, de az átfedések révén jól illeszkednének egy másik témakörbe is.
Igaz, a költő szemével körbenézve gyakrabban kerülnek elénk éles sziklák, mint derűt hozó színes kavicsok, és olykor kőomlások temetik be álmaink, de azt vallja: csak annyi hull ránk, mit képesek vagyunk elviselni, és bár a predesztináció hitvallása fel-felbukkan a sorokban, hisz abban, hogy képesek vagyunk jóra törekvéseinkkel szebb irányba befolyásolni életünket, és fel kellene ébrednünk, mert nagy a baj a világban…
Összekötik a részeket az ezüstszálon remegő lételemek, a hangulatképekbe belekúsznak a magánélet képei, s jó, hogy a jövő jótékony ködbe burkolózik, mert szomorú a “látkép”. Szeretettel ajánlom az anya, az érző ember, a humanista Kisznyér Ibolya közvetlen hangú könyvét a világ és az ember dolgaira fogékony lelkeknek:
(Kutasi Horváth Katalin)
Értékelések
Még nincsenek értékelések.