Leírás
Kutasi Horváth Katalin: Kiszakadva
„Verseimben elveszek lassan volt-világomból. Elhanyagolt kertben, a régi korok árnyán lépdelek például, máskor pedig sötét fátyol mögül szemlélem a jelent, a szellő vagy a halál táncát. Hol keringőznek, hol incselkednek a vágyak. Hallom, ahogy idegenek toporognak küszöbömön, vagy ahogy felém üvölt a csönd. Néha kiszakad létem vagy a világ gömbje, több folt is tarkítja, s néha nem bírom cérnával. Szaporodnak a csomók kötelékeimen.
Néha kiszakadok magam is, ha nem sikerül időben elszakadnom… Kavargok, kavarodok, miközben a patakkal mordulok. Hallom a fecsegő felszínt, látom a karmok közt tátogó kopoltyúkat. Érzem a széttéphetetlen hálók feszülését, a hínárok fonódását, az örvényt, az áradatokat, melyekből nehéz kiszakadni.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.