SZÓSZÖVŐ - 95.

E heti 8 szó a következő:

adunk
szeretet
barátság
élethez
félelmünk
erőt
meríthetünk
szemedben

Törhetetlen?

Szeretetté csillogó könny -
csak ennyit látok szemedben.
Barátságod az élethez
színes tollpihe, s ellököd
félelmem vasgolyóbisát.
...hogy örömömnek vége lesz?
Te azért is erőt ültetsz
belém, ha hitem gyenge báb;
hiszen szentjánosbogár vagy
magad, ki fényed szórod szét,
elosztod lényed lényegét:
a törhetetlen sugarat.
(Dobrosi Andrea)

Spirituális gondolat

Adunk szeretetet, hogy barátság legyen jussunk,
melyből az élethez erőt meríthetünk,
hogy egyszer majd legyőzzük összes félelmünk,
mert "szemedben összegyűlik minden fény,
ott, ahol a végső pillanatban majd találkozunk"!
(Sztakó Zsolt)

ÉDES (?)  ÉLET

Adunk-e fűszert eleget
éhező életünk főztjéhez?
Szeretet édes ízét, barátság zamatát?
Félelmünk keservét, csípős erejét
tompítjuk-e jó recept szerint?

Szemedben szerelmet láttam,
melyből erőt meríthetünk.
(Árvai Emil)

Egymásért

Erőt adunk egymásnak,
Erőt az élethez.
Szeretet van a szemedben,
Értem lángolsz érzelem.
Minden félelmünk messze száll,
A fájdalomnak vége már.
S az se baj, ha nem lesz más,
A végén, mint csupán barátság.
Mert egymásból erőt meríthetünk,
Egymás lelkében eltemetkezhetünk.
S ha meg is halunk kissé,
Egymásban mégis újra élünk.
(Póliska Csaba)

adunk hitet néktek
őszintén szeretteinknek
szeretet, gyengédség jár tinéktek
barátság, amely oly törékeny
élethez tartozó drága kincs
félelmünk a rettenetes jövőtől
rabságában tart folyvást
erőt gyűjtünk a túléléshez
meríthetünk példát a múltból
szemedben izzik lángja
az igaz szeretetnek
(Hanyecz István)

szemedben gyűlnek az éji ráncok,
egymásra leltünk, de jaj, odakint olyan
kihalt a tér, csak a csillagtalan éjszaka -
félelmeinkből erőt meríthetünk,
hisz meggyőzhetetlen a táj, adjuk arcunkat
a változásnak, hol fényként remegnek a
hangok, s hitek a holnapnak
(Nagy Jega)

Adni.

Én adok, te adsz, ő ad, mi adunk.
Észre sem veszitek, hogy ők kapnak.
Szép az élet.

Szeretet.

Túl híg az a szeretet, mit marékkal osztasz,
túl kevés a reményem, hogy marad majd holnap.
Nekem.

Barátság.

A barátság álruháját ím lefejtem magamról.
Mi van alatta, én tudom.
Távoli kristálytükör maszkoddal arcodon, Te látod-e?

Az élethez.

Nem ismerlek nagy játékos, de jó tudnod!
Kódjaim lassan összeállnak, már jó a szintaktika.
A gép dolgozik.

Félelmeink.

Félelmünk közös, ahogy a költő megírta:
Vágyom rád, de Te mást akarsz, és én is mást,
Téged.

Távolság.

Erőt merítek a távolságból, egy új energia,
mert tudom, hogy nincs tovább idő, sem tér,
Rajtad túl.

Közelség.

Nem meríthetünk abból a kútból, melyben a csend vagyunk,
nem láthatjuk a mélyét,
mert túl közel vagyunk.

Búcsú.

Szemedben könnyek. Eljött a búcsú, de nem szabad sírni.
Én mindig Veled leszek mint egy
szemérmetlen gondolat.
(koka)

szemedben
ég kékjét látok
mélyéből
meríthetünk
ha van merszünk
magasba szállni
kékségéért
        az erőt adóhoz.           

Létet adunk a csillagoknak: ez a barátság.
Alkonyatot lehelünk jó szóért: ez a szeretet.
Mindkettő az élethez kell félelmünk letisztításához,
hogy újra átlátva a szemüvegünkön minden történésből
tanuljunk, a rosszak után felállva, tiszta szívvel
mehessünk tovább.
(Molnár Szilvia)

Hétköznapi kedd délelőtt

A kis sörözőben alig volt forgalom ilyenkor kedd délelőtt, csak egy fiatal pár ült összebújva a sarokban, és az öregek beszélgettek az ablak mellett. A pincér csak így hívta őket: az öregek. Hetven-nyolcvan év körül lehettek, mindig elegánsak, szépen öltözöttek. Keddenként megjelentek, megittak néhány sört és beszélgettek, már ismerősnek számítottak. Négyen szoktak lenni, de ma csak hárman jöttek.
A pincér felvette a rendelést, a szokásos Borsodi csapolt. Furdalta a kíváncsiság, hát megkérdezte:
- Ma csak hárman?
- Az öregek elkomorodtak, hallgattak néhány pillanatig, majd az egyikük halkan megjegyezte:
- Ő elment. A barátunk elment.
- Ó, nem tudtam. Sajnálom - már bánta, hogy rákérdezett.
- Ez az élet rendje - mondta a másik öreg. Máskor közhelynek számított volna, de volt valami mély igazság és egyszerűség eben a mondatban.
- Hozom a sört. - A pincér elment, az öregek pedig tovább beszélgettek.
- Már nyolcvanhárom volt - mondta az egyik.
- Pedig még jól tartotta magát - tette hozzá a másik.
- Elment. Egyszer minden elmúlik.
Az egyikük, az alacsony, kopaszodó bácsika a fiatal párt nézte egy ideig, aztán kibökte:
- Nem minden. - A többiek kérdőn néztek rá. Folytatta: - Nem minden múlik el. Nézzétek a fiatalokat. A szeretet nem múlik el.
Ez elevenükre tapintott. Mindegyikőjükben emlékek tolultak fel, emlékek a szeretett feleségről, barátokról.
- A barátság sem múlik el.
- Nem bizony! - értettek egyet. - Igyunk a barátságra!
- A barátságra!
- Emlékszem, - mondta a magas, vékony idős ember - amikor a barátság életet mentett. Amikor a lövészárokban a golyók süvítettek és a bombák robbantak. Amikor a hideg sárban az utolsó cigarettát szívtuk. Amikor majdnem legyűrt bennünket a félelmünk. Akkor egyszerűen létszükséglet volt a barátság és bajtársiasság. Ebből meríthettünk erőt, hogy túléljük.
- És  a szeretetből, hogy otthon várnak bennünket.
- Igen, így van.
Néhány perc csendes sörözés következett, aztán harmadikuk hozzátette:
- Még a halál torkában is ragaszkodtunk az élethez. Mert tudtuk, hogy ha vége a harcnak, egy jobb világ vár ránk.
- Tudjátok mi tette jobbá a háború után az életünket? - A többiek hallgattak, tudták, hogy a barátuk nem a pénzre vagy más anyagi dolgokra gondol. Ő kimondta:
- Hogy volt aki szeretett bennünket és akit mi is szerethettünk. Nem a pénz, az autó vagy a tévé. Nem a rendszerváltás és  nem a demokrácia, hanem az, ami őket is élteti. - biccentett fejével a fiatal pár felé.
Egy pillanatig nézték őket, amint összebújnak és megcsókolják egymást, aztán visszatértek sörükhöz.
(Mészáros Gyula)

Törhetetlen erő
mit adhatok
s adhatunk mi mind
egymásnak
csendben
miközben fogjuk
egymás kezét
tán oly kevés
de lásd, mégis
ez minden
szemedbe nézve
legyőzve félelmeink
szeretettel
kik barátok
tisztelettel.
(Femis)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!