SZÓSZÖVŐ - 96.

E heti 8 szó a következő:

csend van
angyalok
kulcsra zárva
gyertya
kísértés
combjai között
ősszel
alszik

Magány

  Bár kint süvít a szél,
  bennem csönd van.
  Halkan suttog a mély,

  szívem kulcsra zárva.
  Izzó vulkán,
  lobban gyertya lángja.

  Angyalok kórusa
  sírva dalol.
  Borongós trónusa

  ősszel a rőt tájnak
  két hegygerinc,
  mint kísértés vonzza,

  s a kint süvítő szél
  felé suhan,
  megnyugszik lágy ölén.
(Bambusz)

Requiem

Csend van, sírnak az angyalok,
kulcsra zárt teremtés,
a halott szíve már nem dobog,
holnap lesz a temetés,
a gyertya immár csonkig égett,
nem bájol el talmi kísértés,
a lét semmivé foszlott
egy pillanat alatt,
és utána nem maradt
mindössze pár emlék,
ahogy egy nő combjai között
lopott pillanatnyi örömöt,
vagy figyelte, ahogy ősszel
a természet elalszik,
vagy mondta: "ne menj el!",
és mikor mégis ment,
nézte ahogy távozik.
(Sztakó Zsolt)

TEMPLOM

Csend van, és angyalok;
pislog a gyertya lángja;
kísértés alszik a küszöbön,
szája
a Jelenlét -től kulcsra zárva.
(Árvai Emil)

CSEND

Csend van. Kulcsra zárva a szívem.
A merengés is hallgat így ősszel.

Vén fa combjai közt alszik a kísértés.
Gyertyaként mered az ég magasába
lángja a lombja, míg
ki nem oltja
a hullajtás.

Már csak angyalok hordozzák
köztünk a tavasz reményét.
(Gállai Juli)

angyalok a megvert éjszakban,
szerelmünk comb-tangó, ágyékszavak,
kulcsra zárva bennünk a csend,
a lélegzet is így alszik el -

ősszel szívem csak lustálkodik
a vakolatok alatt, repedések álmaim
gyökeréig, égnek a gyertyák, lobog
a szökevény madár -

most combjaid között jövőnket ígérem,
tükrök mögöttünk, november motoz a
gyökerek között. míg kihull e beszéd,
hallgatnak a vitorlák
(Nagy Jega)

Az emlékezet képei

Kísértésben alszik a város.
Elszállt az ősszel a nyár,
kihaltak az utcák, csend van...
Ez a reggel is kócosan ébred:
álmos az ölelés, gyertya serceg,
az ágy mentén vágyak rezegnek,
kóbor fohászt kerget a szél,
sóhajt hullajtanak téli fák,
felnyögnek kopott keresztek,
elveszett angyalok üzennek át,
kétség küld utolsó imát,
a Karácsony kulcsra zárva,
(combjaink között kuporog a lélek)
magába roskad a fáradt idő,
eső mossa a homokszemet -
ajándékot koldul a hontalan jövő
álmok helyett.
(Dobrosi Andica)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!