Archívum: Konyvek

Légies, álomszerű, idillikus, békés képek tárulnak fel a versekben, ám sérülékeny, múlékony a harmónia. Tájfestő költőnk a természet piktora, de belesimul környezetébe, s lelki tájak is körvonalazódnak szavai nyomán. Fel-felbukkan egy-egy ifjú is ebben a misztikus tájban, hol meséssé, hol démonikussá változtatva azt.

A szeretet varázslatos kapuit tárja fel, sokszor átsuhan a költő szívén az aggodalom, de bármely természeti szépség reménnyel tölti el, oly meghitt és családias ez a környezet! Miközben keresi, megteremti az édent. A csodára várakozás hat át mindent ebben az elégikusan múltidéző, elfogódott hangú lírában, mely csupa-csupa vallomás.

A természetessel szemben ott a délibáb világ, mely megfagyasztja a szíveket. A lírikus elítéli a pénz uralmát, a hatalmat, az érzéketlenséget, s keresi a becsületet. De gúnyosan felkacag a bűn… Viszont a gazzal borított kert, a fertőzött lélek kigyomlálható, s a lélekvihar után megjelenhet a szivárvány! Néhány tiszta lelkületű novella zárja a kötetet.

A novellákat és verseket tartalmazó kötet segítségével bensőséges lelki utazást tehetünk Virradattól alkonypírig a természet ciklikus változásában. A boldogság koldusaként állandóan fejlődünk, bölcsebbé leszünk világra jövetelünktől elmúlásunkig. Szimbolikus az út, mit bejárunk. E könyv által is csiszolódunk. A szerző mély empátiája segítségével oly hitelesek szereplői! Annyira emberiek, s aprólékos megfigyelései révén erősen láttató ez a próza! Sokszor úgy érezhetjük, mintha mi magunk is ott lennénk a történetben, s szinte a saját szemünkkel látnánk mindent. Írásaival egykori sorsokat, élet- és gondolkodásmódokat, szokásokat rögzít, miközben emléket állít a családnak, a rokonoknak, s a kihalóban lévő – de annyira vágyott, egykor ösztönös – emberségnek.

Verseiben a romantikusabb szerelmes dalok mellett az elégikus, szembesítő, megbocsájtó, vagy akár a tréfásabb hangú versek is felbukkannak. Őszinte hangú vallomások tanúi lehetünk, s ügyesen megragadja az időt a felidézett ódai hangú képekben. A természet ezernyi elemét megszemélyesíti, s bár sokszor derűsnek, könnyednek, játékosnak tűnik, de ott a csalódás, aggodalom is lelkében, nem kertel, a belátás, a bölcsesség hangján szól.

A Rám-hegyen bűvös energiák járják át az embert, s a Föld szívcsakrája is itt található. Varázslat száll a vándorra, ha itt tartózkodik. Ezen a békés kis helyen egy hollópár körözött a sziklák fölött. Miután egyikük a társát  elveszítette, szimbólumunkká vált ez a hollópár. Ott körözök valójában és az emlékeimben most már én is egyedül azokon a helyeken, ahol együtt jártunk, s bármerre vet a sors, hiányzik egy részem. Engem is alaposan megtépáztak a szelek, mint ezt a hollót.

Akrosztichonok, pundurkák, mütyürkék, képversek is találhatók vallomásaim és emlékidézéseim között. Lélektükröm nem ferdít és nem szépít, mégis bátran nézek bele, s merészen fordítom az érdeklődők felé is. Érzéseim, gondolataim gyakran hexameterekben kéredzkedtek elő, verseim így tán jobban hatnak.