Leírás
D. Nagy Judit: Időkereső
Nagy Judit az időt kereső lány alakjával elgondolkodtatóan szép, izgalmas keretbe foglalja a múltban és a jelenben fogant – szép lírai, lágy hangú tájleírásokat és szomorú bölcsességeket, derűt és fájdalmat egyaránt sugárzó – történeteit, melyekre az erőteljes képiség, a mozgalmasság, a változatosság jellemző. Nem vagyunk szűkében a misztikus képeknek sem, és sokszor saját félelmeink, érzéseink, gondolataink kivetítésének lehetünk tanúi. Talán az idő, a lét folyama, amin halad a fel-felbukkanó leány a sajkájával. S hogy kivel is beszélget… Egy sokat tapasztalt aggastyánnal? Egy halhatatlan bölccsel? Magával Khárónnal? Vagy csak saját bensőjében próbál az igazságra, vagy tán saját magára találni?
Kifeszíteni az időt! Múltat idéző tekintettel a távolba meredni, emlékeket olvasni az aranyló naplementében… De ha bágyadttá válunk a mulandóságot sejtető alkonyatban? Tán mégis jobb, ha minden megy a maga megszabott útján, míg az idő halad. Az író felnyitja a szemünket: jó az emlékeinkkel játszani, néha hagyni kell, hogy megérezzük az egykori illatokat, érintéseket, s meghalljuk a múlt szavait; de sokszor kívül keressük a válaszokat, pedig azok bennünk rejlenek. Könnyedén mozog az idősíkokban, és mintha a jövőbe látna. Realista. Sajnos, mint írja, a Gonoszságnak valóban van esélye, ha a Hatalomvágy, a Kapzsiság támogatja, s bár a Szeretet és a Hit a végsőkig támaszt nyújthat, de ellenfelüknek túl sok eszköze van, túl sok formában jelenhet meg. Mindez csak fantázia volna? Á, csak Pihen a Gonosz. Az idő árján fodrozódik Életünk meséje, s a hajó, a víz metaforája borzolja fel.
Mint Kosztolányinál, nála is sok mindent nyit A kulcs, mely az érzéketlen, móriczi hangulatú világban nyit rá az igazságokra. Szívfacsaróan emelkedett A harmadik ruha hangneme is, mely egy régi világ hű képe, s rávilágít az emberek egykori kapcsolataira, viszonyaira. Írónk olykor csak pár szóval ecseteli a történteket, mégis nagyon sokat mond. Fel-feltűnik a gyermeki tisztaság, kíváncsiság, egyszerűség rajza. Van, hogy együtt növekszik a kisember az életet szimbolizáló fával. Sorsuk összefonódik, visszatérő motívummá, együttérző társsá lesz a történetben. Mutatja és átérzi az évek múlását.
A csillagokban meg van írva a sorsunk? Egy biztos: kozmikussá növesztik a szerelmet, a hiányt, az örömöt, a bánatot. Éppúgy beindítja a Privát csillaghullás emlékeinket, mint a tábortűz lángja. Nála is, mint a szentimentalizmusban, jellemző a lélek és a táj párhuzama. Oly szép a novellákban a nem szinkronban felfénylő csillagok elégikus képe, hisz azok is lehullhatnak egyszerre…
E történetek lejegyzője jó megfigyelő, empatikus, ezt mutatja a “képzelt” Riport ’79-ből is. Az idő lehet társ vagy ellenség, döntéseket kikényszerítő erő. Időutazásra ösztönözhet a vonat kerekeinek kattogása is. Az írások a jó novelláknak megfelelve bővelkednek a fordulatokban, jó példa erre A boríték is, ahol a mikszáthos kegyes hazugság és az egyszerű-kényszerű tudomásul vétel ábrázolása egyaránt megragadó.
Az idő változást hozhat – a körülményekben és a jellemekben is –, s nem mindig jót… Szükségünk lehet a Mantra tanácsaira. Felszabadító, megható Sóhaj, a csikó története is. D. Nagy Judit ügyesen simítja egybe a fantáziát a valósággal. Hiteles alakjainak beszédmódja, stílusa és viselkedése. Vallomásszerű a tiroli út, megmosolyogtatóan találó, emberien őszinte és szókimondó a bécsi és az olasz út leírása.
Érdekes, szórakoztató része a kötetnek a modern jelenetek, paródiák sora, ahol a rendezői utasítások segítségével a színpadra és a nézőtérre – nemcsak olvasói táborába – varázsol minket megálmodójuk. Néhol humoros, máshol groteszk vagy épp bizarr, de mindenképp gondolkodásra késztető, szemet felnyitó, tanulságos egy-egy darab. Helyzet- és jellemkomikumot is megformálnak. Izgalmas kísérletet találunk bennük az idősíkok egybefonására.
Tiszta szívemből ajánlom ezeket az írásokat minden jó érzésű, a szépre, nemesre fogékony léleknek, ki megtapasztalhatja: az időt meg lehet találni, meg lehet ragadni, ki lehet használni, meg kell élni minden pillanatát; s hogy elsősorban mienk a döntés, hogy a rendelkezésünkre álló éveket, perceket a lehető legjobban kihasználhassuk.
(Kutasi Horváth Katalin)
Értékelések
Még nincsenek értékelések.