A játék lényege a következő: Adva van a kezdet és a vég, a vers vagy próza első sora ill. kezdő szavai, valamint utolsó sora, azaz befejező szavai.
A keret kész, a “képet” mi illesztjük bele, mi festjük meg.
- 09 “Hogy miért vagyok többször szomorú” … “Nem látta senki más, csak én.” (Tóth Árpád)
- 08 “Láttam a boldogságot én” … „babrált pihéi közt a fény”. (József Attila)
- 07 “Szórd szét kincseid” … “nem reménytelen kísérlet.” (Weöres Sándor)
- 06 “Hogyha képzeletnek szárnyain” … “És ez, és ez hajh, nem elég nekem.” (Madách Imre)
- 05 “Elfordulsz – a sík táj, a tenger fölissza”… ” …Rendületlen fölfedezők“ (Illyés Gyula)
- 04 “Szűnjék harag, gyűlölség és viszály”… “a jajgató világzavarban” (Áprily Lajos)
- 03 “Valaki, valaki most emleget”… “S megáldom a legdúsabb pillanatot.” (Ady Endre)
- 02 “A pókhálóra harmat esett”… “a jövőnek szánt morzsa, a Mag.” (Babits Mihály)
- 01 “Mint gyermek, aki már pihenni vágyik” … “mely téged minden kínban megtalál.” (József Attila)